A Disney az elmúlt években mintha sportot űzne abból, hogy a gyermekkorunkat nagyban meghatározó és sok esetben komoly, akár egész életen átívelő morális tanításokat átadó filmjeit megrontsa, és a helyükbe jellegtelen, közhelyektől hemzsegő mozikat rakjon le. Az elmúlt évekből számtalan példát lehet hozni: az élőszereplősnek csúfolt, mégis szinte száz százalékban számítógépen készített Oroszlánkirálytól kezdve a Dumbón át, egészen a Hamupipőkéig.

És nem, nem a remake-ek alapkoncepciójával van eredendően problémám, sokkal inkább azzal az ötlettelen pénzhajhászással, amire az egeres cég felhasználja ezeket. Az Aladdin, a Szépség és a szörnyeteg és még a Demóna esetében is azt tudom mondani, hogy voltak újító gondolatok az egyes filmek készítőinek szándékai között, mégis a vállalatóriás biztonsági játékának való megfelelési kényszer ezeket is meggátolta abban, hogy igazán emlékezetes darabokká váljanak. Ezek közül az egyetlen kivétel a Barátom, Róbert Gida.

Ebbe a sorba érkezett most meg 2020-ban a Mulan, ami végre el mert távolodni az elődök által kitaposott úttól, és nem egy Oroszlánkirályhoz hasonló képkockáról-képkockára történő remake-et, hanem a történetet kissé újraértelmező, aktuális, mégis a tradíciók tiszteletére tanító filmet készítettek.

A Disney ebben az évben – a többi stúdióhoz hasonlóan – rendesen befürdött a komolyabb bemutatóival. A márciusra tervezett marveles Fekete Özvegy filmet novemberre kellett tolniuk, az Artemis Fowl csúnya kritikai buktába szaladt bele, a Mulan pedig botrányoktól nem kímélve jutott el a szeptember eleji bemutatóig – ám az egyik legnagyobb piacnak számító Egyesült Államokban jelenleg így is csupán streamingen mutatkozott be.

A Mulan látványtechnikai szempontból egy egészen érdemes darab lett, látszik rajta ugyanis, hogy elég sokat foglalkoztak azzal, hogy valódi díszletekkel, a zöld hátteres megoldásokat minimalizálva rögzítsék a jeleneteket. A vágás mégis sok helyütt kiheréli az egyébként egészen átgondoltan felépített kész filmet. A karakter megértésének szempontjából rendkívül fontos jeleneteket indokolatlanul rövidre zárnak – egy-kettőt pedig teljesen kihagytak -, így nagyon nehéz valódi érzelmi kötődést felépíteni a karakter és a közönség között.

Arról nem is beszélve, hogy a legjobb esetben is középszerűen koreografált harcjeleneteket megtoldották egy-egy émelyítő kameraforgással, ami nagyon sokat ront az összképen.

Nagyon érződik továbbá, hogy a film ki akar szakadni az 1998-as mese világából, ezért a készítők egy teljesen új karaktert építettek fel Mulan helyébe, ami elsőre sokaknak blaszfémiának tűnhet, számomra mégis üdítő volt. Az eredeti mese karakterrajza ugyanis arról szól, hogy egy átlagos, kissé szórakozott lány hogyan juthat el egy patriarchális társadalomban a megbecsülés szintjére, hogyan érik felnőtt nővé – a korszellem határain belül.

A 2020-as remake viszont sokkal inkább annak a történetét mondja el, hogy egy kiváltságosan tehetséges lány hogyan válik a férfiak által elnyomott női nem új ideáljává, hogyan reformálja meg a végletesen férfiközpontú társadalom, úgy hogy a hagyományok nagy részét így is igyekszik tiszteletben tartani.

A film középpontjába ezért – ázsiai film lévén – a Chi energiát és az annak elsajátításával járó képességeket helyezik. Az egyetlen, mégis hatalmas probléma ezzel kapcsolatban az, hogy hátteret vagy magyarázatot nem igazán adnak annak létezésére és mikéntjére, kész tényként használják azt. Ami már csak azért is furcsa, mert a nyitójelenetek egyikében a fiatal Mulan már úgy használja ezt a misztikus energiát, mintha az teljesen magától értetődő lenne.

Ám itt adódik a filmet alapjaiban tönkretevő kérdés: miért is kéne izgulnunk egy olyan karakter boldogulásáért, aki már az elejétől kezdve közel sebezhetetlen?

És ugyanez a probléma köszön vissza a császári hadsereg oldalán harcoló katonák, Mulan bajtársai esetében is. A filmben mindenki, szinte karcolás nélkül éli túl a háborút, míg a gondosan kiképzett ellen oldalán mindenki elesik. További hiányosság, hogy a karakterek jellemrajzában sem tapasztalható valódi fejlődés a kétórás film játékideje alatt, így lényegében olyan, mintha a karakterek csak a nagy egész befolyásolására lennének, nem azért, hogy önálló jellemként is megállják a helyüket. Erre a kevés kivétel közül egyedül a Gong Li által megformált Xianniang cáfol rá, akinek motivációja a történet egyik legjobban átgondolt, és végigvitt szála.

A film receptje azonban képes lehet úgy rezonálni a mostani fiatal lányok lelki világával, ahogyan tette azt az 1998-as rajzfilm, ugyanis látszik, hogy a korszellemnek megfelelően alakították a főbb karaktereket. Az is feltűnhet sokaknak, hogy olyannyira nem egy teljes remake-ről beszélünk, hogy rengeteg karaktert tüntettek el, hoztak újakat a helyükre, változtatták meg a neveiket és a dinamikájukat. Ez viszont sok olyan sarkalatos érzelmi támaszt húzott ki a film alapjából, aminek hiányában nagyon nehéz valódi súlyt tulajdonítani a történéseknek.

Nikki Caro rendező tisztes iparosmunkát végzett a Mulannal, azt viszont nem tudja lemosni magáról, hogy mennyire nem értette a keleti filmek világát. Bűzlik az egészről, hogy amerikai lencsén keresztül próbálják vizsgálni a keleti kultúrát és tradíciókat, ami láthatóan nem tartozik a Disney kreatívjainak repertoárjába.

Ezt azzal igyekeztek ellensúlyozni, hogy minden mozgatható – és természetesen az amerikai és európai közönségnek is ismerős – kínai színészt bevontak a munkálatokba, legyen az Jet Li, Donnie Yen, Tzi Ma, vagy Rosalind Chao.

A férfi és női sztereotípiákat is teljes mértékben másképpen kezeli a film, mint tette azt az 1998-as mese. Szabad szemmel látható a korszellem változása a képkockák összehasonlításakor, ugyanis a mesét mai szemmel könnyen lehetne rasszista sztereotípiák tömkelegekének, vagy éppen szexistának bélyegezni – mégis pont ez a szélsőséges stílus garantálta azt, hogy igazán nagy változásokon tudtak átesni a főbb karakterek is.

Mindezekkel együtt a filmet övező gyűlölethullámot és az indokolatlanul alacsony értékelést is méltatlannak tartom. A Mulan ugyanis igyekezett változtatni a modern Disney által készített remake-ek útján, és egy frissebb, napjainkban is releváns történetet összekalapálni. Ebbe végső soron az akadályozta meg – ami a legtöbb néző számára már évek óta tiszta sor, a stúdiónak viszont nem -, hogy azokon a meséken szinte kivétel nélkül csak rontani lehet, amelyeken több generáció cseperedett fel, és játékosságaikat a filmek nem képesek, tanításaikat pedig nem igazán akarják átadni.

Értékelés: 10/6,5

Mulan (12E) – hivatalos szinkronizált előzetes #2

Kötelességem megvédeni a családomat. A Disney filmje hamarosan a mozikban! Facebook: https://facebook.com/FilmKockak/ Instagram: https://www.instagram.com/fi…