fbpx

A Kaleta-ügyre nem építhető fel sikeres politikai támadás a kormánnyal szemben

A koronavírus-járvány „szélcsendesebb” időszakában megteremtődött annak feltételrendszere, hogy egy újabb közéleti botrány fejlődjön fel, és borzolja a kedélyeket. A politikai cselekvést meghatározza a helyzetértékelés, és az elmúlt napokban láthattuk, hogy az ellenzék egy része igyekezett „tűzben tartani” a Kaleta-ügyet, mintha csak a Borkai-botrány „remake”-jéről volna szó. A „családbarát” kormány – előremenekülve – a gyermekvédelem megerősítését és a Btk. szigorítását lengette be, s a már megszokott szerepleosztás szerint Boldog István fideszes országgyűlési képviselő mi hazánkos (korábbi jobbikos) húrokat pengetve a pedofilok kasztrálásáról beszél. A némi fáziskésés (ha volt ilyen) ellenére nyoma sincs annak a zavarnak és kapkodásnak, mint ami az önkormányzati választások előtti, országossá dagadó botrány idején jellemezte a kormánypárti kommunikációt. Érdemes sorra vennünk azokat a tényezőket, amelyek miatt a Kaleta-ügy nem válhat a pártpreferenciákat átrendező közéleti botránnyá.

Az időtényező és a közelgő tétmeccs hiánya

Habár ez a nyár a járványhelyzet miatt más, mozgalmasabb, mint a többi, így is elmondható, hogy a politikai uborkaszezon időszakában vagyunk, amikor a választók közélet iránti érdeklődése alacsonyabb. Bár a „pikánsabb”, az embereket inkább vélemény-alkotásra és –artikulálásra késztető témák ilyenkor is futhatnak a közbeszédben, hatásuk mégis korlátozott. Ezúttal arról sem beszélhetünk, hogy egy általános választás előtt állna az ország, amelynek kampányidőszakában tömegeket bizonytalaníthat el vagy erősíthet meg szavazói attitűdjében egy pártpolitikai szempontból is jól dekódolható botrány.

A jelenlegi helyzetben az időközi választásokat is inkább a járvány, és főleg annak gazdasági hatásai elleni védekezés szubjektív megítélése döntheti el, nem pedig egy olyan ügy, amelyben amúgy is vitatható a kormány felelőssége. Még egy nagyobb botrány is csak a küszöbön álló „tétmeccs” szempontjából értelmezhető – ilyen pedig jelenleg nincsen.

A Fidesz parlamenti kétharmada egy közelmúltbeli haláleset miatt papíron ugyan megszűnt (a Borsod megyei 6. számú egyéni választókerületben Koncz Ferenc 49,3%-os eredménnyel győzött 2018 áprilisában), ám technikailag továbbra is biztosítható.

Nem prominens kormánypárti politikusról, hanem egy karrierdiplomatáról beszélünk

Az ügy jellegéről is érdemes beszélnünk az elkövető személye, politikai beágyazottsága szempontjából. Kaleta Gábor egy karrierdiplomata (volt), nem a Fidesz-KDNP egyik országosan is ismert arca, „erős embere”, nem egy pártfunkciót viselő, prominens személy. Persze, a külügy (és az egész kormány) számára kínos az eset, és mind a diplomáciai protokoll (küldő és fogadó állam diszkréció iránti igénye), mind a kormánypártok érdekei (a személyiségi jogi szempontot sem figyelmen kívül hagyva) azt kívánták volna, hogy az ügy részletei a szélesebb nyilvánosság előtt rejtve maradjanak (már amennyire ez egy bírósági eljárás mellett elképzelhető). Kaletáról így is elmondhatják a kormánypártok, hogy „rés volt a pajzson”, akinek a rejtett magánéletéről nem volt tudomásuk.

A képet persze árnyalja, hogy a volt nagykövet akár titkosszolgálati átvilágításon is áteshetett korábban úgy, hogy felettesei, megbízói előtt rejtve maradtak a pedofíliával összefüggő tevékenységei. Büntetlen előélettel egyébként ez is elképzelhető.

Az ítélet enyhe, de nem számít kirívónak

A „társadalom igazságérzete” áll az egyik oldalon (amit pártkülönbség nélkül igyekszik meglovagolni a politika), a másik oldalon pedig a jogi-szakmai vélemények. Odáig nincs sok vita, hogy magánemberként, szülőként mindenkinek határozott véleménye van a pedofíliával összefüggő esetekről, azok társadalomra való veszélyességéről (persze pedofil-bűncselekmények között is kell különbséget tenni).

Ha a konkrét ügyet vizsgáljuk, amelyben a nem jogerős bírói ítéletet közfelháborodás kíséri, érdemes néhány, a képet árnyaló véleményt idecitálnunk. Az egyik vád a kormánnyal szemben a Kaleta-ügyben az volt, hogy az ítélet enyhe volta az eljárás politikai befolyásoltságát tükrözi. Ezzel kapcsolatban többen is megjegyezték, hogy hazánkban büntetlen előélet mellett hasonló fotók birtoklásáért korábban sem volt gyakorlat, hogy letöltendő szabadságvesztésre ítélje a vádlottat a bíróság.

A DK-s Vadai Ágnes által „pedofilbarátként való viselkedéssel” minősített ügyészség részéről a fővárosi főügyész kérte ki magának ezt a véleményt, hangsúlyozva, hogy minden szereplő (média, ügyészség, védelem) tette a dolgát, a jogállam működik.

Itt felmerül a „ki a felelős kérdése”, ami szólhat a 1.) túlságosan enyhe törvényi szabályozásról (ezért a bűncselekményért a hatályos Btk. szerint büntetési tételként három évig terjedő szabadságvesztés szabható ki), vagy 2.) a bírói ítélet kritikájáról (egy év felfüggesztett börtönbüntetés 540 ezer forint pénzbüntetéssel), esetleg 3.) az ügyészség felelősségéről (a vádlott beismerő vallomása miatt nem kért letöltendőt az ügyészség, a vádlottal ellentétben nem is fellebbezett az ítélet ellen).

Most akkor független az igazságszolgáltatás vagy sem?

Ha a különböző politikusi megnyilatkozásokat követjük, hamar eljutunk egy politikai értelemben is neuralgikus ponthoz, nevezetesen a jogállamiság és a bírói függetlenség kérdéséhez. A kormányoldal részéről először a Fidesz EP-képviselője, Deutsch Tamás nyilatkozott meg a Kaleta-ügyben, éles hangon kikelve a túlságosan enyhe ítélet ellen. Deutsch ezt a kérdést még a társadalom igazságérzetével össze nem egyeztethető bírói ítéletek példájaként hozta fel – erősítve azt a kormánypárti narratívát, hogy a bírói függetlenség mostani keretei ilyen döntésekhez vezetnek.

Emlékezetes: a Fidesz az év elején még a korrupt bírák témáját kezdte építeni a gyöngyöspatai szegregációs perrel és a börtön-kártérítési esetekkel együtt, amelyeket Nemzeti Konzultációra is bocsájtott volna, ha nem üt be a járvány. Ezt tekinthetnénk pusztán politikai kommunikációs fogásnak is, ha az elmúlt évek tapasztalatai nem abba az irányba mutatnának, hogy a kormányzati hatalompolitika helyenként a bírói függetlenséget is kikezdte.

Ugyan visszaüthetne a kormánypártokra az ügyészég szerepének ellenzéki hangoztatása, hiszen az ellenzéki választók tudatában él a politikai zsákmányrendszer, amely a független, alkotmányos státuszú intézményeket pártpolitikai befolyás alá helyezi, és ez a bűnüldöző tevékenységet, a vád képviseletét is politikai kontextusba helyezi. Ez azonban azt feltételezi, hogy a közvélemény tisztában legyen a büntető igazságszolgáltatás egyes szereplőinek viszonyával.

A narratíva szintjén ugyanis ellentmondásosnak tűnik, hogy egyik nap a bírói függetlenség kormánnyal szembeni védelmének szükségességéről beszélnek az ellenzéki szereplők, majd az igazságszolgáltatás kormányzati befolyásoltsága miatt fejezik ki felháborodásukat – a kormányoldalhoz hasonlóan gyengítve a joguralomba vetett állampolgári bizalmat.

Orbán Viktor is megszólalt az ügyben a szokásos pénteki rádióinterjúja alkalmával, és kijelentette: „az enyhe ítélet annak bizonyítéka, hogy sem az ügyészség, sem a bíróság nem áll a kormány befolyása alatt”. Ezen túlmenően ígéretet tett, hogy „az ügynek még nincs vége”. A kormánynak politikailag valóban nem fűződik érdeke ahhoz, hogy Kaleta enyhe büntetést kapjon, ugyanakkor láthatóan képes és hajlandó élni azzal a cselekvési lehetőséggel, amit ez a helyzet teremtett.

Kemény fellépésben jó a Fidesz

Kocsis Máté, a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője szerdán már jogszabályi szigorításokat lengetett be, többek közt a Büntető törvénykönyvét is, illetve azt, hogy nyilvános listát vezetnének a pedofilokról. A kormány képviselői részéről általános gyakorlattá vált, hogy egy-egy, a társadalom kedélyeit borzoló, sokakat véleményalkotásra késztető bűncselekményt követően szigorításokat, a büntetőpolitika felülvizsgálatának szükségességét fogalmazzák meg (ilyen volt az év elején a győri családirtás is, ami után Varga Judit igazságügyi miniszter törvényi módosításokat jelentett be).

A Fidesz-kormány komfortosan bújik rendpárti szerepbe, különösen, ha új ellenség tűnik fel a színen. Ebben az esetben a kommunikációs stratégák által kreált ellenségképre sem volt szükség. A konkrét ügy – ahelyett, hogy miként azt sokan várták – a kormánypártok Achilles-sarkává válna, újabb frontot nyit, ahol a Fidesz határozottan, a „magyarok igazságérzetének” megfelelően tud majd fellépni.

Egy fontos szempont kormány- és ellenzéki oldalon is elsikkadni látszik

Különösen kényes, amikor a (nem jogerős) bírói ítéleteket aktív politikusok, közhivatalt viselő személyek minősítik, s vonnak le azokból rendszerszintű következtetéseket. Akkor is, ha a büntetőpolitikának van szerepe és felelőssége a büntető igazságszolgáltatásban. A vádemelési és ítélkezési gyakorlat azonban nem kormányzati kompetencia.

Megállapíthatjuk, hogy mind a kormánypártok, mind a kormánytagokat és a legfőbb ügyészt „pedofília cinkosaiként” emlegető ellenzéki reakciók, mind pedig a közvélemény irányából jól érzékelhető nyomás gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy egy valóban fontos társadalmi kérdésben higgadt vitát lehessen folytatni, és a jogrendszert a gyermekvédelem szempontrendszerének és a büntetőpolitika prioritásainak megfelelően újrahangolni.

Mindezek mellett is van rá esély, hogy a botrány beleégjen a választók tudatába, s 2022-ig újra és újra előkerüljön a kormánypártokkal szembeni negatív kampány egyik eszközeként – különösen más botrányokkal összefűzve, montázsok, mémek, stb. formájában. Ebből a szempontból akár hatásos is lehet (a saját tábort megerősíti), de aligha tekinthető csodafegyvernek.

A cikk szerzője a Jövő TV állandó politikai elemzője.

Legfrissebb videók

Varga-Damm Andrea: Senki ne higgye azt, hogy bérelt helye van a következő Országgyűlésben

A független országgyűlési képviselő szerint nem csak a most ismert ellenzéki pártoknak van belépőjegyük a 2022-es választásra. A Jövő TV Reflektorban című műsorában elmondta, hogy miért indít új politikai mozgalmat, és azzal mi a célja.

Tüntettek a lengyel LMBTQ aktivisták mellett

Kedden szolidaritási tüntetést szerveztek a lengyel LMBTQ aktivistákkal szembeni rendőri brutalitás és jogtalan fogvatartás ellen Budapesten, a Lengyel Nagykövetség épülete előtt.

Legújabb podcastünk

audio

Mi történt és mi várható a zűrzavaros Belaruszban?

A Jövő TV Komment című podcastjének ötödik epizódjában a Belarusz választásról, az azt követő eseményekről, illetve azok következményeiről beszélgettünk Stier Gábor külpolitikai újságíróval, a #moszkvater alapító-főszerkesztőjével, a Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírójával.

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre, mert ez a legjobb, amit most megtehetsz!

Kövess minket!

13,281lájkolóTetszik
731követőkövető
40követőkövető
1,786feliratkozóFeliratkozás

Jövő Rádió

Legfrissebb cikkek

A terézvárosi önkormányzat példát akar mutatni, kitűzték a szivárványos zászlót

Soproni Tamás polgármester bejelentette: szeptembertől az önkormányzat 50 ezer forint értékű jegyescsomagját az élettársi viszonyukat bejegyezni kívánó azonos nemű párok is megkapják.