fbpx

Trianon száz éve: Az összefogás az egyetlen járható út

Idén 100 éve, hogy aláírták a trianoni békediktátumot, amely a magyarság egyik legnagyobb tragédiájaként került be történelmi emlékezetünkbe. Nem csoda, hiszen a ránk kényszerített igazságtalan feltételek egyúttal a történelmi Magyar Királyság megszűnését is eredményezték. Sajnos, az azóta eltelt időszakban, noha sokan próbálták minden oldalról értelmezni és keretbe helyezni a történteket, az előremutató, megoldást kereső szempontok ritkán kaptak fontosabb szerepet. Annál erősebb volt az egyoldalú propaganda, amely csak a hősök–antihősök kettősségében tudott gondolkodni.

Ha a környező népek viszonyulását tekintjük, azt látjuk, hogy ők egyfajta eredményként tekintenek Trianonra: önálló államiságuk fontos lépéseként, teljesen megtagadva azt a közösséget, amelynek a Magyar Királyságban ők is integráns részei voltak. Ők Trianonra – kissé marxista módon – egyfajta történelmi szükségszerűségként tekintenek, amelynek bekövetkezése egészen természetes volt. Ez az elképzelés akár jól is hangozhat a szlovák, vagy román füleknek, ám menthetetlenül fals.

Nekünk, magyaroknak persze sokkal ismerősebb a mi történelmi képünk Trianonról, amely szintén nem nevezhető kiegyensúlyozottnak.

Az a két világháború között kialakult és máig is élő diskurzus, amelyet most az egyszerűség kedvéért nevezzünk jobboldalinak, bizonyos formában szintén az egykori Magyar Királyság tagadására épült.

Bár jelképrendszerében helyet kapott a történelmi Magyarország, követői a Trianon utáni, etnikailag viszonylag homogénné vált Magyarországot próbálták visszavetíteni az egykori állam kulisszái közé. Csakhogy ez a kép hamis, mert

annak a Magyar Királyságnak, amelyet Trianonban eltöröltek, a németek, szlovákok, románok, vagy éppen szerbek éppen úgy részei voltak, mint a magyarok.

Ezzel szemben a baloldali történelemszemlélet – talán a szomszédos népek marxista történelemszemléletébe jobban beilleszthető szempontjaira is reflektálva – Trianont egy szükséges következménynek tartotta, és mint ilyennel, nem is kívánt különösebben foglalkozni sem a békediktátummal, sem pedig annak tragikus következményeivel.

Pedig a következményeket minden túlzás nélkül nevezhetjük tragikusnak, ráadásul nem csak magyar szemszögből. Ha a szomszédos népeket tekintjük, aligha jártak valóban jól Magyarország (és az Osztrák–Magyar Monarchia) feldarabolásával. Az egykori felvidéki területek Csehszlovákia, majd Szlovákia részeként nagyjából fej-fej mellett haladtak Magyarországgal, Kárpátalja a Szovjetunióhoz kerülve és európai kapcsolódási pontjaitól elvágva végleg lecsúszott, Erdély egy fejlődő közép-európai birodalom gazdasági és szellemi körülményei közül egy balkáni kisállam keretei között találta magát, hasonlóan a Délvidékkel, amelynek sorsa ugyan fordulatosabban, de mégis egy még a mai magyar valóságnál is lehangolóbb végkifejlet felé halad. Azt pedig talán ezeken a hasábokon nem kell senkinek sem bemutatnom, hogy mit jelentett Trianon a magyarság és Magyarország számára…

Ha a fentieket összegezni szeretnénk, azt mondhatnánk, hogy bár az egykori Magyar Királyság és az Osztrák–Magyar Monarchia hiányosságai, belső feszültségei mindenki számára ismertek, mégis egy sikeres közép-európai összefogást tudtak megteremteni, amelyből sokan profitáltak. Ezt az együttműködésre,

a nemzeti sérelmeken való felülemelkedésre épülő birodalmat Trianonban tönkretették és a helyére a mániákus nemzetállamiságot tették.

Ez pedig éppen akkora baklövés volt, mintha ma valaki az Európai Unió lerombolását utólag próbálná azzal megideologizálni, hogy az néha recseg-ropog és bőven találunk benne hibákat. Persze, akadnak ma is ilyen politikusok…

Fontosnak tartom azt is, hogy Trianon kapcsán ki tudjuk tekinteni egy tágabb, európai keretbe, hiszen ha ilyen mértékű határmódosítások Nyugat-Európában nem is voltak, az ellentétek magvát ott is sikerült elvetni. A különbség abban áll, hogy a második világháború után nyugaton egy együttműködésre épülő rendszer jött létre, az emberek jogait tiszteletben tartó jóléti államokkal, amely akarta és tudta is rendezni a legégetőbb nemzetiségi konfliktusokat. Így születtek meg a ma általunk olyan nagyon irigyelt autonómiák, mint Dél-Tirol, a finnországi svédek területi és kulturális önrendelkezési rendszere, vagy a belgiumi német nyelvű területek autonómiája.

A sort még folytathatnánk. Ezzel egy időben Közép-Európában a proletár internacionalizmus lefojtotta ugyan az ellentéteket, ám azok a rendszerváltás után ugyanolyan erővel törtek a felszínre, mint a II. világháború előtt.

Óriási felelőssége van a rendszerváltó politikai eliteknek abban, hogy a rövid távú politikai népszerűséget választva inkább a konfliktusok élezéséhez tértek vissza, vagy szemérmesen hallgattak, a megúszásra játszva.

Így történhetett, hogy a szomszédos országokban a mai napig a politika része lehet az ún. „magyar kártya” (már a név is abszurd), Magyarországon pedig a baloldal kitermelt egy december 5-i nemzetárulást, a Fidesz pedig egy politikai terméket hozott létre, amelynek üres dobozán a határon túli magyarok a dekoráció. Ezalatt pedig senkivel sem sikerült megértetni sem a térségünkben, sem pedig Nyugat-Európában, hogy itt súlyos, rendezésre váró és a népeinket mai napig mérgező ellentétek vannak, amelyeknek a megoldása közös érdek.

Baloldali–liberális szemmel azért közös érdek, mert az egyéni jogokhoz alapvetően tartozik hozzá az, hogy valaki saját nyelvén megszólalhasson, saját kultúráját megélhesse, ápolhassa, identitását megvallhassa. Jobboldali–konzervatív szemmel pedig azért érdek, mert a rendezetlen konfliktusok örök veszélyforrást jelentenek, közös közép-európai kulturális örökségünk fontos részeinek eltűnése pedig valamennyiünk vesztesége, nekünk, magyaroknak pedig különösen fájó, ha a mi közösségünk szenved veszteségeket.

Trianonban az összefogást, a közép-európai népek közös életét zúzták szét, nekünk pedig ezt kellene most helyreállítanunk. Ám ezt nem tehetjük meg az egykori baloldali kormányok zavart félrenézésével, sem pedig a Fidesz-kormány politikai gyarmatosításával sem.

Egyik sem jobb a másiknál, legfeljebb az utóbbinak a csomagolása díszesebb. De az nem illik bele semmilyen polgári, európai elképzelésbe, hogy a Fidesz a szomszédos államok hasonlóan korrupt pártjaival szépen megalkuszik a határon túli magyarokra: a románoknak, vagy szerbeknek egy fillért sem kell költeniük a magyarokra, cserébe a Fidesz építheti a klientúráját, a velejéig korrupt magyar pártok pedig szállítják a voksokat ide is, oda is. Ez egy barbár ázsiai rendszer, amelynek nincsen helye Európában.

Európában a valódi, tartalmas autonómiának van helye, amely a polgárokkal egyetértésben, demokratikusan szerveződik.

Nekünk pedig Trianon századik évfordulóján nem lehet más dolgunk, mint hogy azért küzdjünk, hogy az európai összefogásból az ázsiai barbárság felé ellökött Kárpát-medencében és Közép-Európában azért tegyünk, hogy visszatérjünk a minket megillető helyre. Az egyetlen járható út a polgári öntudat, a konstruktív viták, a másikat is elfogadni képes, de büszkén vállalt identitás, végső soron pedig az összefogás útja.

A cikk szerzője a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökhelyettese és európai parlamenti képviselője.

A Jövő TV cikksorozatot indított a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója alkalmából. Politikusokat, elemzőket, közéleti szereplőket és a témában releváns, mérvadó szereplőket kerestünk meg, hogy írják meg véleményüket Trianonról: mit üzen a mának, mit lehet ma üzenni, hogyan kell hozzá viszonyulnunk, mit jelent a magyarság jövője szempontjából, hogyan kell ebben állást foglalnia egy felelősen politizáló politikai közösségnek, miként vagyunk felelősek a határon túli magyarságért.

Gyöngyösi Márton
európai parlamenti képviselő, Jobbik

Legfrissebb videók

A DK-s Arató Gergely elárulta, mi az az ajánlat amiért átmenne a Fideszbe politizálni

A Reflektorban vendége Arató Gergely, akit 5 kifejtős és 5 villámkérdéssel izzasztottunk meg a műsorban.

Puzsér videója miatt módosította vádját Berki Krisztián a hétfői tárgyaláson

Berki módosította az eddigi vádjait, hamis kép és hangfelvétel az új vád.

Legújabb podcastünk

audio

Tabumentes #3 – A rasszizmus kérdése hazai és nemzetközi szinten

A Tabumentes Podcast harmadik adásában civil vitapartnereinkkel a rasszizmus kérdését tárgyaljuk ki, amely során szó esett a Black Lives Matter mozgalomról és a hazai cigányság helyzetéről is.

Hírlevél

Iratkozz fel heti hírlevelünkre, mert ez a legjobb, amit most megtehetsz!

Kövess minket!

13,452lájkolóTetszik
731követőkövető
40követőkövető
2,050feliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb cikkek