„A kormány nem tudja úgy kisajátítani a klímaváltozást, mint a bevándorlást” – interjú Mikecz Dániellel

Orbán Viktor évértékelője és a dunaújvárosi időközi országgyűlési választás egy napra esett. Előbbi a kormányoldal narratíváját körvonalazta, utóbbi az ellenzéki együttműködés stratégiáját igazolta. A vonatkozó tanulságokról Mikecz Dániel politológus, a Republikon Intézet vezető elemzője beszélt a Jövő TV-nek. Interjú.

Ha a liberális nem más, mint diplomás kommunista – ahogy Orbán Viktor kifejtette az évértékelő beszédében -, akkor az illiberális micsoda?

A közösségi médiában születtek erre válaszok, például, hogy az illiberális nem más, mint diplomás populista. Mindenesetre, mint kiderült, Orbán Viktor egy filmből vette a kijelentést, amivel szerintem az apák és fiúk motívumra utalhatott. Az apák generációja még részt vett az állampárt működtetésében, de a magasabb státuszú fiúk – egyfajta marxista filozófiai pozícióból kiindulva – már liberálisnak tartják magukat. Arról is szó lehet, hogy így köti össze a Fidesz antikommunizmusát azzal a mostani illiberális vagy posztliberális állásponttal, ami jelenleg a kormányoldalt jellemzi.

Orbán Viktor 1992 és 2000 között a Liberális Internacionálé egyik diplomás alelnöke volt. Ezt a tényt ismerve nem logikai bukfenc az, amit az évértékelőjén mondott?

A kormányoldal holdudvara és a fideszes szavazótábor is olyan fegyelmezett, hogy ez a kérdés fel sem merül bennük, miközben fel lehetne sorolni azokat a kormánypárti politikusokat is, akiknek állampárti múltja van. Az évértékelőjén Orbán Viktor – nem először – elismeréssel szólt Horn Gyuláról, aki valóban egy diplomás kommunistának tekinthető. Nem túl konzekvens tehát a miniszterelnök, de az ilyen idézőjeles apróságok nem tűnnek fel sem a tábornak, sem a szavait magyarázó vagy alátámasztó véleményvezéreknek.

A miniszterelnök szerint máshol Európában nincs még egy olyan „szerzet”, mint a magyar államberendezkedés, talán csak Lengyelországban. Beszédében a nyugati – „brüsszelita”, „sorosista”, „euróblabla” – mintakövetést a nemzeti konzultációra épülő kormányzással állította szembe. Valódi demokratikus pluszt jelent a nemzeti konzultáció, vagy a populizmus eszköztárának egyik eleme?

Ha a tankönyvi definícióját vesszük a populizmusnak, akkor a nemzeti konzultáció tipikusan egy populista eszköznek tűnhet.

Közvetlen kapcsolat alakul ki a választó és a politikus között, aki így megkerüli azokat a köztes közvetítőket, amelyekről sokan azt gondolják, hogy szükségesek egy plurális demokráciában. A nemzeti konzultáció tekinthető mozgósítási eszköznek is, ami arra szolgál, hogy a Fidesznek kapcsolata legyen a saját választóival, és fel tudja mérni az igényeiket, illetve megfogalmazza a számára legfontosabb témákat. Röviden fogalmazva: tematizálja a napirendet.

Fotó: Szalai Szabolcs, Jövő TV

Ez azért is fontos a Fidesznek, hogy a későbbi döntéseihez többséget tudjon konstruálni, egyfajta hivatkozási alapot hozzon létre. Ráadásul a nemzeti konzultáció címén állami forrásokat tud felhasználni pártpolitikai célokra. Az emberek véleményének kikérése demokratikus elv, de a nemzeti konzultáció nem ad lehetőséget arra, hogy az emberek további opciókat fogalmazzanak meg az egyes kérdésekkel kapcsolatban. Azt viszont érdemes hozzátenni, hogy a konzultációs íveket közel egymillióan szokták visszaküldeni. Sok fideszes szimpatizáns számára ez egy valódi részvételi lehetőség, mint akár a Békemenet is.

Orbán Viktort gyakran vádolják populizmussal. Az évértékelőjén volt is egy érdekes eszmefuttatása erre válaszul. „Populista az, aki ígéreteket tesz a választóinak, de tudja, hogy nem képes betartani. Aki be is tartja az ígéreteket, az nem populista, hanem demokrata” – jelentette ki.

Aki nem tudja betartani az ígéreteit, arra inkább azt szokták mondani, hogy demagóg. Korábban egyébként maga Orbán Viktor vállalta büszkén, hogy populista.

Önmagában a populizmus nem mond ellent a demokráciának.

Nem feltétlenül kell, hogy átalakítsa a demokratikus intézményeket. A populista politizálásnak az az ismérve, hogy olyan szituációkat alakít ki, amelyek a jó és a rossz közötti választás kérdésére redukálhatóak.

Ezt csinálja Orbán Viktor, amikor kommunistázik, brüsszeli elitről és Soros-ügynökökről beszél, míg a rendszerét a magyarokkal azonosítja.

Pontosan. Ernesto Laclau (argentin politikafilozófus – szerk.) populizmust leíró definíciójának lényege az, hogy olyan vélemények láncolatát kell létrehozni, melyek mentén többség alakítható. Ez persze azért a Fidesz számára is komoly dilemmákat okoz. Az Indexnek adott interjújából kiderült, hogy Balog Zoltán nem minden eszközzel és módszerrel ért egyet, de elfogadja, hogy a Fidesz többségéhez szükség van olyan témák beemelésére is, melyekkel nem feltétlenül tud mindenki azonosulni a kormányoldalon.

A miniszterelnök megszólította azokat a fiatalokat, akik a kormánya elmúlt tíz évében szocializálódtak. Úgy fogalmazott: „aki sohasem látott medvét, nem is fél tőle, de jó ha tudjátok, hogy a medve nem játék.” Egyértelműen a 2010 előtti időszakra utalt, de ennyi elég ahhoz, hogy az üzenete célba találjon a fiataloknál?

Ez így nyilvánvalóan nem elég. Ráadásul mit is mondott ezzel? Ti nem tudjátok, hogy miről van szó, de ez veszélyes, csak szólok nektek. Valójában nem igazán érezhető, hogy mi is pontosan ez a veszély. Azt gondolom, hogy Orbán Viktor inkább a sajátjainak üzent, hogy lehűtse a kedélyeket, melyek szerint a Fidesz elveszítette a fiatalok támogatását. A megszólításuk fontos a kormánynak, de az még kérdéses, hogy ennek milyen eszközei lesznek.

Fotó: Szalai Szabolcs, Jövő TV

Az évértékelőn elhangzott, hogy a kormány klímavédelmi akciótervet hirdet. Kihasználva, hogy a kormánynak komolyabb eszközei vannak, mint akár az ellenzéki önkormányzatoknak, meg tudja-e lovagolni a Fidesz a zöldhullámot 2022-re, vagy későn kapcsolt? Elképzelhető, hogy a kormány úgy ráüljön a zöld témákra, és átvegye a kezdeményezést, mint ahogy azt a bevándorlás esetében is tette?

A bevándorlás az egy jobboldali téma. A természet megóvása, konzerválása is lehet jobboldali álláspont, sőt, a témának van radikális jobboldali olvasata is, ami összekapcsolja a globalizációs kihívásokat és a klímaváltozást a túlnépesedéssel. Ezzel szemben Magyarországon az jelent problémát, hogy fogy a népesség. A kormány nem tudja úgy kisajátítani a klímaváltozást, mint a bevándorlást. Magyarországon léteznek olyan zöld pártok, melyek már régóta foglalkoznak a klímaváltozás témájával, kritizálják a kormányt, és elmondják azt is, hogy mit lenne érdemes tenni az ügyben. A klímavédelmi akcióterv arra azonban képes lehet, hogy mérsékelje a kárt, és ne morzsolódjanak le az elbizonytalanodott fideszes szavazók, akik komolyan veszik a zöld ügyeket. Orbán Viktor beszédének volt egy olyan dimenziója is, ami már elvezet a jobboldali olvasathoz a klímaválság kapcsán, vagyis hogy, mint apa és nagyapa kíván felelősséget vállalni a jövőért. Ez beleillik a családközpontú, a magyar megmaradást ösztönző kormányzati narratívába.

Például gyermekszületésekhez kötik a fák ültetését, amiből levezethető, hogy ha magyar gyermekek születnek, akkor sűrűbb lesz a magyar erdő is.

Taktikai lépés lehetett a miniszterelnök részéről, hogy a dunaújvárosi választás napjára időzítette az évértékelőjét?

Elsősorban a tavaszi ülésszak kezdetéhez köthette, de nyilván az is szerencsés, ha az évértékelőről többet beszélnek, mint a dunaújvárosi választásról.

Saját értesüléseire hivatkozva a 24.hu nemrégiben arról írt, hogy a győri időközi választás eredménye megnyugtatta Orbán Viktort és a Fideszt. Dunaújváros után a kormányoldalnak van oka a nyugtalanságra?

Olyan szempontból nincs, hogy Dunaújvárosban nem egy váratlan eredmény született.

Az jobban fájt volna a Fidesznek, ha Győrt – az ország egy olyan szegletét, amely régóta fideszes – elveszíti.

Azt jelentette volna, hogy az önkormányzati választások után nem csupán egy anomáliáról lehet beszélni, hanem tendenciáról. Győrben azonban jóval több tartaléka volt a Fidesznek, mint Dunaújvárosban, pedig mindkét városban teljesült az ellenzéki együttműködés.

Az ellenzék főpróbaként tekintett a duanújvárosi választásra, és bár nyert a közös jelölt, az alacsony részvételi arány árnyalja a képet. Mégis, mit mutat az ellenzék számára ez az eredmény?

Jelentősége azért van, mert minden ilyen siker visszaigazolja az ellenzéki stratégiát. De azért ez nem volt egy kiélezett választás. Azt viszont megmutatta, hogy milyen fegyelmezett együttműködésre van szüksége az ellenzéknek 2022-ig.

Minek tudható be az alacsony részvételi arány? Rosszul mozgósított az ellenzék? A Jobbik-közeli jelölt nem mozgatta meg a többi ellenzéki párt szavazóit? Belefáradtak a választók abba, hogy egymást érték a kampányidőszakok? Vagy a fideszes szavazók gondolták úgy, hogy kormánypárti jelölt nélkül nincs értelme az urnához járulni?

Mindegyik hatás érvényesülhetett. Talán a legfontosabb, amit kiemelnék, hogy nem látszott ennek a választásnak a tétje. A Fidesz bár támogatott egy jelöltet, de nem vett részt úgy a kampányban, hogy azzal megemelje a választási részvételt. Ellenzéki szempontból annak lehet jelentősége, hogy miként is néz ki a mozgósított szavazótábor összetétele, és egyben lehet-e tartani az elkövetkezendő két évben.

Fotó: Szalai Szabolcs, Jövő TV

A Jobbik esetében felmerülhet, hogy a párt identitását sokkal jobban veszélyezteti egy ellenzéki együttműködés, mint például a Demokratikus Koalícióét. A Jobbik meg szeretné őrizni a saját ideológiai integritását, míg a DK és a szavazói mintha ezzel a kérdéssel kevésbé foglalkoznának. Ebben az is benne van, hogy 2013-hoz képest a Jobbik többet változott, mint a baloldali, a zöld vagy a liberális pártok.

2019 az ellenzéki együttműködés éve volt, most azonban a közös vagy nem közös lista kérdése megosztja a pártokat, illetve Gyurcsány Ferenc személye továbbra is töréspontnak látszik az ellenzéken belül. Az időközi választások után 2020 az ellenzéki verseny, vita és konfliktusok éve lehet?

Vita nyilvánvalóan lesz, hiszen pártokról beszélünk, a politikában természetes, hogy vannak konfliktusok.

Az ellenzéki pártok elkötelezettek a közös cél érdekében, hogy legyen egyfajta egység a kormánnyal szemben, de ennek a formája – hány lista legyen – az egyik vitás kérdés. Az sem mindegy, hogy lesz-e, ki lesz, illetve hogyan találják meg a közös miniszterelnök-jelölt személyét. Ezeknek megválaszolása arról is árulkodni fog, hogy mi a helyzet a listakérdéssel.

A szavazatmaximalizálás szempontjából melyik lehet a hatékonyabb: közös vagy kettő, esetleg több listája legyen az ellenzéknek?

Abból, amit a közvélemény-kutatók beszélnek és írnak, számomra úgy tűnik, hogy az egy az egy ellen a listák esetében is többet hoz. Egy sokkal letisztultabb képet jelent, de nehéz ezt még így előre megmondani. Két év múlva lesz választás, és ha azt nézzük, hogy 2018 és 2019 között is mennyire megváltozott a választók hozzáállása az ellenzéki pártok egymáshoz való közelségéről, illetve figyelembe vesszük, milyen tanulságai vannak az olyan sikeres történeteknek, mint a dunaújvárosi választás, akkor a listával kapcsolatos dilemmák jelentősége csökkenhet.

A dunaújvárosi választás eredménye és a szavazók is a közös lista irányába tolhatják a pártokat?

Sok választó úgy képzelheti el az országgyűlési választást, mint a főpolgármesterit. Leegyszerűsítve, a kerületek jelenítették meg az egyéni jelölteket, a közös listát pedig a főpolgármester-jelölt személye. Ehhez jött még, hogy az ellenzék megjelenése egységes volt, ugyanazokkal a színekkel és formai elemekkel plakátolták ki a jelölteket. Persze létezik egy olyan tudatos választói réteg is, ami képes taktikázni, és ennek megfelelően megosztani a szavazatát. 2006-ban az SZDSZ parlamenti bejutása annak volt köszönhető, hogy sok szocialista átszavazott rájuk. A közös lista és az egyéni koordinált indulás azonban egyértelműsítik egymást. Orbán Viktor az ellenzéket úgy írta le, hogy az nyilas gatyában van, vörös mellényt visel, rajta egy szivárvány kitűzővel. A kormány ezzel fogja támadni az ellenzéket, ezt fogja sulykolni a választókba, vagyis 2022-re minden választó tisztában lesz azzal, hogy az ellenzéki összefogás mennyire különböző pártokból áll.

Meddig kell az ellenzéki pártoknak dűlőre jutniuk egymással, és megegyezniük abban, hogy milyen formában induljanak neki a 2022-es választásnak?

A nyilvánosság felé 2021 őszéig le kell tisztázni, hogy kik a jelöltek és hány lista van. Ez nem októbert, hanem inkább szeptembert jelent. Ugyanakkor a pártoknak már 2020 végén el kell kezdeniük a tárgyalásokat, hogy 2021 tavaszára befejezzék azokat. Ez azért is fontos, mert nem lesz sok idejük arra, hogy felépítsék a jelöltjeiket, és megmagyarázzák miért van egy vagy több lista.

Nótin Tamás
Újságíró, a Jövő TV főszerkesztője.

Legfrissebb videók

“Dolgozunk az új dalokon, de reméljük ősszel már újra koncertezhetünk”

A hétharminc vendége Lázár Domokos, az Esti Kornél zenekar tagja.

Mi lesz így az érettségikkel?

A hétharminc vendége Sipos Ferenc Norbert, az ADOM diákmozgalom elnökségi tagja.

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre, mert ez a legjobb, amit most megtehetsz!

Kövess minket!

10,972lájkolóTetszik
329követőkövető
30követőkövető
394feliratkozóFeliratkozás

Ellensúly

Legfrissebb cikkek